Ha folytatták volna, amit elkezdtem, a magyarok már osztrák színvonalon élhetnének

Ebbe illeszkedett az is, hogy a legmagasabb jövedelműektől elvontuk a családi pótlékot.

Van egy igazán pocsék film, a megnézését senkinek nem ajánlanám, most mégis róla írok. Áthallások vannak e pocsék film és a globális helyzet között.
A Ragadozó városok (Mortal Engines) című posztapokaliptikus sci-fit 2018-ban mutatták be. A történet ezer évvel korunk után játszódik, azt követően, hogy egy hatvanperces háborúnak nevezett kataklizmatikus eseményben elpusztul az emberiség addigi életvilága. A túlélők hegynyi méretű, kerekeken, lánctalpakon guruló óriásvárosokba költöznek, amelyek az erőforrásokért vetélkednek, felszántva, felzabálva mindent, ami a maradék földön még hasznosítható. A kietlen pusztákon önérdekkövető, agresszív megalopolisz-gépezetek, köztük az Egyesült Királyság maradékát önmagára pakoló „London” hadakoznak, áttaposva mindenkin, aki kisebb és gyengébb. Uralkodó filozófiájuk a könyörtelen darwinizmus. A sci-fi főhősei természetesen azok a lázadók, akik szembefordultak e rendszerrel.
Az egyszerre látványos és röhejesen túltolt film egyik producere és forgatókönyvírója Peter Jackson volt, akinek A Gyűrűk Ura filmeket köszönheti az emberiség. Jackson megalomániája ezúttal csúfos bukást hozott: a Ragadozó városok a filmtörténet egyik legnagyobb bukása lett, sem a kritikusok, sem a nézők nem kértek belőle, nem is esik már szó róla sehol.